Jajj én, jajj az én nagy bánatom megint: túl sokat törődök vele. Phil egy Barom!

A WSOPE HORSE bajnokság második napján valami fantasztikus pókert produkáltam. Az első két órában teljes lapsivatagom volt és talán összesen 6 potba ha beszálltam! De megtartottam a zsetonjaimat és úsztam az árral (ami jobb mint fuldokolni benne)! A mai napi játék után az a felismerés hasított belém, hogy nincs a világon túl sok jó HORSE játékos, és főleg nagyon kevés van, aki jól játszik HORSE bajnokságokon. Én lennék a legjobb HORSE bajnokságjátékos? Nem, de a legutóbbi két eredményem után (3. a WSOP 800as mezőnyéből és 12. ma este) és látván a sok 'Fantasztikus játékost', akik rosszul játszanak HORSE bajnokságokon, úgy gondolom, hogy benne vagyok a legjobb 10-ben. Nem a legjobb 10 HORSE játékos között, akik csak úgy asztaloknál játszanak, hanem a legjobb 10 HORSE bajnokságjátékos között. Majd az idő megmondja. A legtöbb nagyon jó játékos kétségbe vonná, hogy benne vagyok-e az első 10-ben. Ismét, majd idővel eldől.

Közben, egy kissé balszerencsésnek tűntem, miközben növeltem a zsetonjaim számát. Valami, amit sok ember nem ért meg, és megkérdezik:"Hogyan lehetsz balszerencsés miközben gyűjtöd a zsetonokat?" A válasz egyszerű: Hogyha te vagy az esélyes minden potnál, de elveszíted azoknak a 60%-át, akkor is gyűjtöd a zsetonokat. Amikor már csak 18-an maradtunk én voltam az egyik chipleader, de miután vesztettem Studban (8-8) 8-cal (7-K) 7 ellen (kapott egy A-K-K-t!!!!!) úgy tűnt, hogy elég sok potot elvesztek. Attól a ponttól kezdve túl negatív voltam és az internetes közvetítés azt mondta, hogy egy osztót sírásra is fakasztottam. Én ezt nem hinném, de lehetséges. Azt mondtam az osztónak, hogy "Nem vagyok rád mérges, de mindig el kell eresztened a paklit, mielőtt aláteszed a vágólapot." (Azzal, hogy elereszted a paklit megelőződ, hogy bárki is lássa az alsó lapot és ezzel előnyhöz jusson) Mondtam neki többször is, és csak hogy tudjátok, minden osztónak elmondom. De bosszús, csalódott, negatív és felkavart állapotban voltam, és talán személyesen vette. Közel 100,000$-nyi zsetont vesztettem az utolsó órában. A végső leosztásomban, csak 1 perccel a 2. nap vége előtt, voltam először all-in az egész versenyen Holdemben A-K-val 3-3 ellen. A lapok így jöttek le: K-Q-J-6-3. Elismerem, hogy a teremmenedzsernél és az osztónál is átléptem a határt és ezért bocsánatot kell kérnem. Megígérem, hogy hozok nekik egy üveg Dom Perignont fejenként, mikor jövök játszani a Pot Limit Omaha bajnokságra.

Miután az a brutális 3-as leesett utolsó lapként, hogy kiejtsen engem, leroskadtam egy közeli asztalhoz és meg se mozdultam 25 percig. Nagyon fájt és majdnem sírtam is. El is kezdtem olyanokon gondolkozni, mint hogy: " A hotel felé vezető úton valaki csak próbáljon meg engem kirabolni!". Beteg, beteg egy gondolat, természetesen nem akartam, hogy kiraboljanak és verekedésbe keveredjek. Teljesen megzavarodottan hívtam fel a feleségemet: "Édesem, ez nem igazságos! Tele van bánattal a szívem, de sose kéne, hogy így érezzek egy póker bajnokság miatt." Mindezek ellenére ott volt. Ott volt a bánat, a fájdalom és a csalódottság a szívemben. Lehet azért, mert teljesen kimerültem abban, hogy 12 órát játszottam egy bajnokságon, amit nagyon-nagyon meg akartam nyerni (azért, hogy megmutathassam a többi profinak, hogy minden játékfajtát világklasszis szinten tudok játszani akkor, ha TÉNYLEG odafigyelek). A feleségem visszalendített egy sokkal normálisabb állapotban (vagy talán magamtól eresztettem ki a gőzt) amikoris Mike Matusow felhívott gondolván, hogy biztos teljesen kijöttem a sodromból azok után ami történt. Úgy sejtem, hogy az a bajom, hogy annyira de annyira akarok nyerni, hogy hihetetlenül fáj amikor mégsem.